Krisztina Váradi
Wai – avagy hogyan köszönjünk Thaiföldön?
A Wai nem más, mint egy hagyományos thai köszönés, aminek több formája ismert, univerzális üdvözlésnek is tartják, hiszen kifejezhető vele a hála, a megbecsülés, kísérheti akár kérés vagy őszinte bocsánatkérés, de alkalmas a tisztelet kimutatására is például egy idős ember irányába.
Mikor hogyan kell használnia a Wai-t?
Ha külföldiként szeretnénk a tradicionális thai köszönést alkalmazni, akkor jó tisztában lenne annak helyes módjával, hiszen többféle változata van, amik különböző jelentéssel bírnak. Amikor a két tenyerünket összetesszük és állunkat a hüvelykujjunkkal érintve bólintunk, akkor egy általános üdvözlést hajtunk végre, amivel a kollégákat, barátokat szokás köszönteni.
Ha idősebbel, tanárral, köztisztviselővel vagy más fontos emberrel találkozunk és szeretnénk mélyebb tiszteletet kifejezni, akkor a két tenyerünk összetételét követően hüvelykujjainkkal az orrunkat kell megérintetni, és ily módon bólintani.
Harmadik verziója a legmagasabb tiszteletet adja, ezt a köszönési formát a Buddha szobor előtt végzik a thaiok, de a szerzetesek is így köszöntik a királyt, ebben az esetben a homlokot érinti a két kéz hüvelykujja és úgy következik a bólintás. Ottjárva nekünk is így illik a szerzeteseket üdvözölni, akiknek nem kell visszaadniuk ezt a gesztust.
Természetesen turistaként előfordulhat, hogy nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy melyik formát célszerű éppen használni. Ilyenkor tegyük mellkasunk előtt össze a kezünket és úgy bólintsunk – ne tartsuk a szemkontaktust, nézzünk le, majd mosolyogva emeljük fel a fejünket. Ha megérkezünk egy étterembe és egy helyi Wai-val üdvözöl minket, akkor egy mosollyal történő viszonzás is teljesen helyénvaló. Találkozhatunk olyannal is, hogy a thai emberek – a nyugati szokások előtt tisztelegve – kézfogásra nyújtanak kezet a turistáknak, ilyenkor bátran viszonozzuk ezt.
Jó tudni! Akaratunk kívül zavarba hozhatjuk azt a thai embert, akinek magasabb tiszteletet adó Wai-val köszönünk, mint ami megilletné a szokások szerint – például ha az alacsonyabb szociális helyzetben lévőt vagy a magunknál fiatalabbakat homlokérintős bólintással köszöntjük. Azonban nem kell túlságosan aggódnunk, ha rosszul választottuk meg a köszönési formát, az ottaniak nem fogják kritizálni az erőfeszítéseinket. Ha pedig éppen van valami a kezünkben, akkor elegendő felemelni és megmutatni, hogy emiatt nem tudunk Wai üdvözlést végrehajtani, de a kísérő mosolyról ilyenkor se feledkezzünk meg. A Wai mellett gyakran hallani a “sawatdi” szót, amit használnak köszönésre, de elbúcsúzásra is, ezt a szóbeli üdvözlést általában a “kha” követi, ha nő, és a “khrap”, ha egy férfi mondja. A sawatdi ‘jó közérzet’-ként fordítható, ezt kívánják egymásnak a köszönő felek – bátran egészítsük ki vele a Wai-nkat!
