Szeppuku – rituális öngyilkosság Japánban

A szeppuku nem más, mint amit mi, itt Európában úgy ismerünk – tévesen -, hogy harakiri. Harakiri ugyanis a japán nyelvben nincs, ez csupán a jelek helytelen sorrendiségéből fakad. Van ellenben szeppuku, ami a szamurájok rituális öngyilkossága. Azonban ez nem abban az értelemben vett öngyilkosság, ahogyan mi ismerjük. A szeppuku ugyanis egy megtisztulási folyamat, mely a bűntől és szégyentől szabadítja meg a szamurájt. Szeppukut ugyanis kizárólag szamuráj követhet el abban az esetben, ha akkorát vétett az ura ellen, hogy ez szeppukut kérjen tőle, vagy maga a szamuráj ajánlja ezt fel a bűnbocsánat reményében. Fontos, hogy a szeppuku nem választás kérdése, ugyanis az nem visszautasítható.

A szeppukunak – mint Japánban mindennek – különös hagyománya és szertartása volt. A szeppuku nyilvános esemény volt, melynek valóban megadták a módját. A szeppuku azzal vette kezdetét, hogy a szamuráj megírta halotti versét, ezt követően pedig szabaddá tette a felsőtestét. Kilépett a közönség elé, letérdelt, és maga el vette rövid tőrét. Még a szertartás előtt kiválasztotta a segédét, aki ekkor már mögötte állt.

A szeppuku két vágásból állt: a szamuráj a hasába döfte a kést, és először lentről felfelé, majd pedig balról jobbra ejtett egy vágást. Ezek egyetlen belső szervet sem értek, ezért ebbe a vágásba a szamuráj nem halt volna bele. Itt jön a segítő. Miután a szamuráj megejtette a két vágást, a segítő lefejezte, hogy a szamuráj ne szégyenüljön meg a fájdalomtól.

A szertartás valószínűleg számunkra értelmezhetetlen, azonban a szamurájok számára nagyon fontos. Hiszen abban az esetben, ha egy szamuráj szégyent hozott a családjára, vagy nagyon súlyos bűnt követett el az uralkodó vagy az ura ellen, ez volt az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljon a szégyentől. Ez egyfajta dicsőség is volt, és a legnagyobb szégyennek az számított, ha egy szamurájtól megtagadták a szeppukut, mert akkora bűnt követett el.