Pacsinkó és a szerencsejáték

Évente 200 milliárd elköltött dollár egy szerencsejátékra? - megdöbbentő, de a Japánban ennyit kockáztatnak egy Pacsinkó nevezetű játék mögött ülve a szerencsét remélők, ez harmincszor több, mint a vegasi kaszinókban elköltött összeg!

Mi az Pacsinkó?

A Pacsinkót egy flipper szerű gépnek képzeljük el, amiben a játék célja, hogy minél több ezüst kisgolyót eljutassunk a gép közepére, itt viszont nem ütők, hanem fogaskerekek segítik a játékosokat ebben.

Extra funkció a félkarú rabló, mely a golyó célba juttatása után aktiválódik, és a szerencséseknek esély nyílik a jackpotra - egyszer forgathatnak -, ez az igazi szerencsejáték a Pacsinkóban. Pacsinkó szalonok vs. az állam Annyira népszerű ez a játék Japánban, hogy minden nagyobb városban találunk egy-két Pacsinkó szalont, holott az országban köztudottan tiltott a szerencsejáték - bár ezt pont napjainkban igyekeznek a külföldi turisták miatt lazítani.

A Pacsinkó a jogi szabályozás szürke zónájában mozog, hiszen a célba juttatott golyókat lehet a “pénztárnál” beváltani, nem pénzre, hanem tárgyakra (pl. tisztítószerek, tollak stb.), majd ha valakinek nincs szüksége ezekre a tárgyakra, akkor egy külön kialakított szobában adhatja ezt el jenért cserébe. Így lesz a golyócskákból elkölthető pénz! Ez a folyamat viszont már nem minősül szerencsejátéknak, hiszen nem pénznyeremény a tét... látszólag. Természetesen ezt az állam nem hagyja szabályozás nélkül, aki pacsinkózásra adja a fejét, annak okosan be kell osztania az idejét, hiszen heti három alkalommal játszhat, egy négyórás etap után pedig maximum 450 dollárnyi kifizetésű értéket/tárgyat vehet fel, mégha többre is lenne jogosult. Emellett már a belépéskor adóznia kell - még bőven a játék megkezdése előtt.

Ennek ellenére a játék annyira népszerű, hogy sokak szerint ez a japánok kedvenc szabadidős tevékenysége, ezt a számok is jól alátámasztják, hiszen országszerte közel tízezer Pacsinkó szalon üzemel. Társadalmi elfogadás

De nem csak az állam nézi rossz szemmel ezt a “szerencsejátékot”, hanem a szigetországban ez a tevékenység társadalmilag is megbélyegzett, elítélt, sokan egy lapon említik a bűnözéssel.

Ez a nézőpont a neveltetésből, a hagyományokból és a pénzhez való viszonyból eredeztethető, hiszen egy átlag japán ember szerint a pénzt (szorgos) munkával lehet előteremteni, ezért azt nem bízhatják a szerencsére. A szerencsével megszerzett pénz pedig súrolja a bűnözés határait.

Mégis Japánban kiemelkedően magas arányú a játékfüggőség - míg ez átlagosan országonként a lakosság 1%-a, addig ott ez a probléma az emberek 5%-át érinti -, ezért játék- és internetfüggőséget kezelő klinikák is létesültek, hogy segítséget nyújtsanak a “függőknek” a leszokásban.