Onigiri

Az onigiri az egyik legfontosabb japán étel, hiszen az otthont jelképezi a japánok számára bárhol is legyenek a nagyvilágban. A főtt rizsből készült gombócokat kézzel formázzák és töltik, éppen ezért a gondoskodás szimbólumaként is értelmezhető. Nem véletlen, hogy a japán gyerekek a legtöbbször onigirit kapnak uzsonnára, ami így összeforr a gyermekkorral, ezért felnőttként is szívesen fogyasztják a tápláló és egészséges ételt.

A japán költő, Muraszaki Sikibu már a 11. században megemlíti a naplójában, hogy az emberek rizslabdákat esznek, míg más források a 17. századra datálják az onigiri megjelenését, amit a szamurájok ettek ebédre. Azonban a rizsgömbök még Muraszakinál is korábban megjelentek, ugyanis írásos emlékek vannak arról, hogy már a Nara-korban, azaz a 8. században ilyen formában ették a rizst. Ekkor ugyanis még nem létezett az evőpálcika, és annak érdekében, hogy a rizs fogyasztása egyszerűbb legyen, kis labdákat gyúrtak belőle.

, amelyet pihentetés után rizsecet, só és nádcukor keverékével forgatnak össze. A rizsgolyókat hagyományosan grillezett lazaccal és érlelt umeboshi szilvával töltik meg, majd formázzák legömbölyített háromszög alakúra. Fontos, hogy az umeboshi szilvából csak nagyon keveset használnak erős és intenzív íze miatt. Ma már azonban az onigirinek és számtalan variációja ismert a hagyományosan készített mellett. Készítenek savanyúsággal, fermentált élelmiszerekkel, miszoval, kaviárral, de pácolt, erjesztett gyümölccsel és zöldséggel töltött rizslabdácskát is.