Mokao-barlangok

A Mokao-barlangok – vagy ahogyan másik nevén ismert: Ezer buddha-barlangok – Kínában található sziklába vájt 492 templomból álló templomegyüttes, melyet még a 4. században kezdtek építeni. A templomkomplexum az egykori selyemút mellett található, és eredetileg azért hozták létre, hogy a buddhista szerzetesek ide tudjanak elvonulni meditálni. Később azonban temetkezési hellyé, és vallási központtá is vált.

A barlangokat már a 19. század végén felfedezték. Ekkor egy kínai taoista pap, Vang Jüan-lu önkényesen kinevezte magát a barlangok őrzőjének, és egyedül kezdte kutatni annak falfestményeit és műkincseit, valamint az ott található Buddha szobrokat is. Ő fedezte fel azt a titkos barlangkönyvtárat is, amelyet még a 11. században falaztak be. A barlangkönyvtár hatalmas mennyiségű – kb. 50.000 darab – zömmel kínai nyelvű ősi kéziratot rejtett, amelyek az 5. és a 10. század között keletkezhettek, és az akkori királyok életébe enged bepillantást.

A Mokao-barkangok felfedezésük óta a figyelem középpontjába kerültek. Köszönhető ez annak, hogy a 492 barlangtemplomban összesen 45 ezer négyzetméter falfestmény és több mint 2000 festett szobor található, mellyel a 4. és 14. század közötti időszak buddhista művészetének legjelentősebb állományát képviseli. A templomok egy része napjainkban is látogatható, a templomkomplexum pedig 1994 óta az UNESCO Világörökség része.