Kínai árnyjáték

Az árnyjátékot bizonyára mindenki ismeri, és próbálta is. Ki ne játszott volna gyerekként azzal, hogy egy zseblámpával megvilágítva a falat nyuszit vagy pillangót formált a kezével? Az viszont már korántsem biztos, hogy ugyanúgy tudja mindenki azt, hogy az árnyjáték honnan ered. Mint oly sok más dolognak, az árnyjátéknak is Kína az őshazája. Kínában már az i.sz. 100 körül ismerték az árnyjátékot, aminek ekkor még rituális szerepe volt.

Ugyanis kezdetben az árnyjáték is azon rituális szokások része volt, amelynek célja a szellemek és istenségek megidézése volt ünnepi alkalmakkor, vagy egy-egy fontos döntés előtt. A bábok segítségével megidézték az ősök szellemét, hogy segítséget kérjenek, vagy, hogy megelőzzék a bajt és a szerencsétlenséget.

Ázsiában az árnyjátéknak két változata alakult ki már nagyon korán: az egyik a jávai, a másik pedig a kínai. A kettő sok mindenben eltér egymástól. A jávai bábokat alulról mozgatják, és hátulról világítják meg őket, ezzel szemben a kínai bábokat egy, a merőlegesen rájuk erősített pálcika segítségével mozgatják, és felülről, szűrt fény segítségével mozgatják őket. Ennek köszönhető, hogy a kínai árnyjáték sokkal dinamikusabb és életszerűbb.

A kínai báboknak van még egy különlegességük. Bár árnyjátékról van szó, mégis színesek, ugyanis fehér vászon mögött történik a bábozás. Jól megvilágítva a fehér vászon pedig átlátszik annyira, hogy a színek is átsejlenek, aminek köszönhetően a végeredmény igazán lenyűgöző és egyedi lesz.