Hashima szigete

Hashima – vagy ahogyan a helyiek nevezik: Csatahajó-sziget – egy mára már teljesen kihalt és elhagyatott szigetváros Nagaszakitól nem messze. A szigetet 1890-ben megvásárolta a Mitsubishi gyár, és egészen 1974-ig szenet termelt a szigethez tartozó víz alatti szénbányákból. A gyár hatalmas betonfallal vette körül az egész szigetet, hogy megvédje a tájfunok okozta hullámoktól.

A gazdaságát ekkor felvirágoztató, valamint a háborúra készülő Japánnak egyre több szénre volt szüksége, emiatt a szigetet többször bővítették, lakói száma pedig egyre nőtt. 1959-re már 12-13 ezer ember élt és dolgozott a szigeten, ami azt eredményezte, hogy ebben az időben Hashima volt a világ legsűrűbben lakott területe. A sziget fokozatosan kezdett kiépülni, óvoda, iskola, boltok, mozi, uszoda és temető is helyet kapott, végül önálló városi rangot is kapott.

Az élet azonban nem volt felhőtlen. A bányászok nagyon rossz körülmények között éltek, és a megnövekedett igények kielégítésére egyre többen és többen voltak kénytelenek a szénbányákban dolgozni. A növekvő létszámot nem csupán helyiekkel, de kínai és koreai hadifoglyokkal töltötték fel. Volt olyan időszak, amikor közel 5.000 kínai és koreai dolgozott a szigeten, közülük 1-300-an életüket is vesztették ott. Emiatt kezdték az ott dolgozók a szigetet a Pokol bejáratának hívni.

A hetvenes évek közepére csökkent a kereslet a szén iránt, hiszen egyre inkább elterjedt a kőolaj. Ennek következtében az egykor a világon a legsűrűbben lakott szigetváros csupán pár hónap leforgása alatt teljesen kiürült, és elnéptelenedett. A sziget ma is ugyanúgy áll, ahogyan egykori lakói ott hagyták, ugyanis a Japán kormány megtiltotta, hogy bárki is odamenjen. Ma egy 220 méteres sávban a sziget bejárható, azonban e sávon kívüli területek látogatása a mai napig tilos, azért börtönbüntetés jár.