Ázsiai illemtan

Ahány ház, annyi szokás, és ez különösen igaz arra, hogy egyes országokban mit illik, és mit nem, vagy esetleg mi az, amivel megbántjuk a helyieket. Még Európán belül sem egyértelműek minden esetben ezek az íratlan szabályok, nemhogy egy olyan európai szemmel igazán különleges kontinensen, mint Ázsia. Számos olyan szokás és szabály van érvényben Ázsiában, ami egészen furcsa, nekünk európaiaknak, mégis, ha oda utazunk, nekünk kell ezekhez alkalmazkodnunk.

Ilyen például, hogy a legtöbb ázsiai országban úgy tartják, hogy a láb a legtisztátalanabb testrész, így például nem illik rámutatni, vagy megérinteni. Ezzel szemben a fejről azt tartják, hogy a test legszentebb része, ezért nagyon nagy becsben tartják. Olyannyira, hogy például Thaiföldön az egyik legnagyobb illetlenség megérinteni valakinek a fejét.

Azt gondoljuk, hogy Ázsiában mindenki mindenkinek meghajol, azonban ez koránt sincs így. Japánban valóban így köszöntik egymást, de Kínában ez például egyáltalán nem szokás, ott legfeljebb csak a fejükkel biccentenek, de azt sem minden esetben. Ugyancsak furcsa lehet nekünk, hogy Ázsiában az emberek nem a mutatóujjukkal mutatnak, hanem a teljes tenyerükkel. Délkelet-Ázsiában és Indiában a legdurvább sértés, ha valakire rámutatunk az ujjunkkal, erre nagyon figyeljünk.

Egészen érthetetlen számunkra, de Kínában például nem illik a másik szemébe nézni beszélgetéskor. Tehát, ha például egy üzleti tárgyaláson kínaiakkal egyeztetsz nem gorombaságból távolságtartók és nem néznek a szemedbe, sőt, pont ezzel fejezik ki tiszteletüket. És a végére még egy számunkra nehezen érthető szokás: Koreában nem a nőknek, hanem a férfiaknak van elsőbbségük, azaz a nőknek kell előre engedni a férfiakat, sőt, még a kabátot is rájuk kell segíteni.